Angol Magyar forditas

Információ

Az angol a germán nyelvek nyugati csoportjához tartozik, mely nyelv a középkori Angliában alakult ki. Napjainkban nemzetközi lingua franca. Az angol csaknem 60 állam hivatalos nyelve, a leggyakrabban használt nyelv az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Írországban és Új-Zélandon. Széles körben beszélik a Karib-térségben, Afrikában és Dél-Ázsiában, mivel anyanyelvi beszélőinek száma alapján a harmadik nyelv a világon a mandarin és a spanyol után.

Az angol legkorábbi változatai, az anglofríz dialektusok az angolszász telepesekkel kerültek Nagy-Britanniába az 5. században, melyeket óangolnak neveznek. A 9. századtól kezdve az angol nyelv már a latin betűs írást használta. Az angol helyesírás, vagy ortográfia sokrétű. A francia, latin és görög helyesírás elemei is megtalálhatóak benne, az alapot képező ősi germán írásrendszer mellett. Az európai nyelvekkel összevetve az angol helyesírás kevésbé konzisztens a kiejtés jelölésében és a szavak standard helyesírását illetően, melyet a szó kiejtésének ismeretében is nehéz kitalálni. Továbbá különbségek vannak a brit és az amerikai helyesírás között.

Bár a standard angol helyesírásban a betűk és a hangok között nincs egy az egyben megfelelés, a szótagok szerkezetére, a képzett szavak fonetikai változásaira és a szóhangsúlyra vonatkozó helyesírási szabályok a legtöbb angol szó esetében megbízhatóak.

Az angol nyelv jellege meglehetősen összetett, ami problémákat vethet fel tanulói és a fordítók számára. Kihívást jelentő tényezők lehetnek: a rendhagyó igék, a „who” és a „whom” szabályos használata és a hamis barátok (két hasonlóan betűzött és kiejtett szó két önálló nyelvben, melyek jelentése markánsan eltér. Erre példa a „sensible” szó, melyet az angolban „figyelmes” jelentéssel, míg a franciában és a spanyolban „érzékeny” jelentéssel használnak.)